Határtalanul - Abaújszántó, 2018

Határtalanul beszámoló

2018. március 23-27.

2018. április 18-22.

A sikeres pályázat lehetővé tette a Bárczay János Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákjai és tanárai számára, hogy egy szoros kapcsolat alakuljon ki a Székelyföldi Eötvös József Szakközépiskola diákjai között.

Program: Az érkezés napján találkozó az intézmény tanáraival, diákjaival. A szálláshely elfoglalása után az intézmény bemutatása. Este pincelátogatás mellett beszélgetés, helyi népdalok, nóták bemutatása.

2. nap A bükki nemzeti parkhoz tartozó Európában egyedülálló természeti kincs megtekintése: Lillafüredi Anna barlang túra. A közeli pisztráng telep megtekintése. Miskolc belvárosában séta.

3. nap: Zempléni körút keretén belül: Boldogkőváraljai Vár megtekintése ,  Ötszázadik évét éli a reformáció egyik Hungarikummá vált szimbóluma a Vizsolyi Biblia megtekintése és interaktív kiállítás (hogyan válik bibliává a bor) a biblia készítéséről. Délutáni program Széphalomban a magyar nyelv múzeumának megtekintése szintén interaktív kiállítással és Arany János emlékévvel kapcsolatos kiállítás. A magyar nyelv iránti elkötelezettség és a hazaszeretet jelképes helyének bemutatása. A nap zárásaként a Sátoraljaújhelyi Kalandparkban a libegő és bob segítségével a kilátóba felmentünk és egész Abaúj - Zemplént megcsodálhattuk a természeti kincseket és élővilágot. Hazafelé séta a Sárospataki várkertben. 

4. nap: A tanüzem megtekintése, ahol a diákok részt vettek a gyakorlati életben: állatok alapvető ápolási munkáiban, és egy játékos parasztolimpia keretében belül ügyeskedhettek. A program időpontja tavaszra tolódott így a szüreti munkák helyett a metszésben vontuk be a székelyeket. A „tejút” során lehetőség nyílt, hogy bemutassuk a gomolyakészítés fortélyait és a felhasznált receptúrákat, a gomolyakészítés tapasztalatait megosszuk egymás közt. Az elkészített termékek kóstolása mellett betekintést kaphattak a gyerekek a székely és a magyar kultúra életébe.Forgószínpad szerűen csoportokban mindenki részt vett egy - egy gomolyakészítési műveletben. Többféle íz kipróbálása: kakukkfüves, hagymás, zöldfűszeres gomolya,eszközhasználat, fűszer és gyógynövények ismeretével egybekötve.

A program zárásaként képes beszámolók segítségével a diákok és tanárok megosztották élményeiket. A búcsúvacsoránál közös énekléssel zártuk a projektet. A zárás alkalmával átbeszéltük a következő utazás lépéseit, programjait.

Székelyföldre 25 fő diák és 3 kísérőtanár utazott. Már jó ismerősként várt minket a fogadó intézmény néhány diákja és tanára. A hosszúra nyúlt este kellemes beszélgetéssel ért véget, ekkora mindenki kellőképpen elfáradt, így egy rövid pihenőre vonultunk.

Csütörtökön reggel, korán, de meglepően frissen ébredt a csapat. A kiadós reggeli után, a délelőtt folyamán a fogadó iskola meglátogatása, megismerése szerepelt a programban. A történelem szakos kolléga rendkívül színvonalas előadással mutatta be az iskola és az egész székelység múltját és jelenét. Ezután az épülettel és a benne folyó munkával ismerkedhettünk meg.

 Később a helyi és a mi diákjaink 6 vegyes csoportot alkotva egy kis vetélkedő formájában ismerték meg Székelyudvarhely városát. Néhány, a várossal kapcsolatos kérdésre kellett megadni a választ, melyekhez szükséges volt bejárni és megismerni a település központi részét.

 Délután ismét buszra szálltunk és elsőként a Parajdi Sóbányát látgattuk meg, amelynek méretei, közege, az egész társaságot lenyűgözték. Néhányan az itt található kalandpályát is teljesítették. A különböző só-különlegességek beszerzése után Korond felé vettük az irányt. Itt a főút két oldalán rengeteg helyi termék csalogatott vásárlásra. Leginkább a székely zászlók és méltán híres fazekas –és fatermékek voltak kelendőek közöttünk. Azt gondolom, a látvány és a népművészeti értékek mindenki érdeklődését felkeltették. A következő megállónk Farkaslaka temetőjénél volt. Itt megtekintettük a két cserefa között a székelység nagy írójának, Tamási Áronnak a sírhelyét. Egyik kísérőnk, aki szintén az Eötvös tanára, bemutatta életét és munkásságának leghíresebb darabjait. Szejkén már csak egy pillanatra álltunk meg Orbán Balázs székely kapuinál ugyanis már erősen szürkült. A szállásra visszaérve már várt ránk a finom vacsora, ami elfogyasztása után csendes beszélgetés kezdődött, előkerültek a nap folyamán készített fényképek, majd lassan mindenki pihenni indult.

Pénteken leginkább a természeti szépségekre koncentráltunk. Úticéljaink a Gyilkos-tó és a Békás –szoros voltak. Már a tóhoz vezető út is lélegzetelállítóan szép volt. Beiktattunk egy megállót a zeteváraljai víztározónál, ahol rengeteg fotó készült. A Gyilkos-tóhoz még délelőtt megérkeztünk. Itt a csónakázásé volt a főszerep, de néhányan megkóstoltuk a hegyvidéki patakok halát, a pisztrángot is. Ezután a szoros következett, melynek látványára igen nehéz szavakat találni. Egyik diákunk úgy fogalmazott, hogy itt még fényképezni is teljesen fölösleges, ezt semmi nem adja vissza, ezt mindenkinek látnia kell! És teljesen igaza van. A késő délután folyamán még egy helyre látogattunk el, a Csíksomlyói kegytemplomba. Mivel éppen csak nagyon kevés zarándok volt itt, így zavartalanul nézhettük meg a templomot és egy ima után megérinthettük Mária szobrát is. Sokunknak ez igazi lelki feltöltődés volt. Egy nagyon rövid csíkszeredai megálló után indultunk vissza Udvarhelyre. Út közben a minket kísérő diákok falvain haladtunk keresztül meg-megállva búcsúztunk el Tőlük.

Ekkor azonban még nem ért véget a nap. A vacsora után ismét gyülekezni kezdtek a panzió udvarán a helyi diákok és tanáraik, valamint egy táncos pár, akik helyi táncokat mutattak be és tanítottak diákjainknak, olyan sikerrel, amin magam is meglepődtem. Gyerekeink megtanultak egy meglehetősen pajzán székely népdalt, amit azután a hazaérkezésükig még legalább százszor meghallgathattunk.

Szombaton reggel ismét útra keltünk a Gyimesek felé. Először közkívánatra a csíksomlyói nyeregbe kapaszkodtunk fel, majd gyönyörű útvonalon Gyimesbükkig utaztunk. A program megkívánta, hogy a két iskola tanulói közösen készítsenek valamilyen terméket. Ennek megvalósítására itt került sor. Egy gyimesbükki gazdálkodónál készítettünk közösen tehéntejből és juhtejből sajtokat. Megkóstolhattuk a már érlelt termékeket, az ordát és a helyiek speciális krumpliból készült, rendkívül laktatós kenyerét is. Beszélgettünk az itteni gazdálkodás sajátosságairól. Ilyen természet közeli mezőgazdaságot még nem láttak tanulóink. Jóformán mindenütt lovak, gépekkel alig lehet találkozni. A sajtkészítésben elfáradva Hidegségre mentünk, ahol egy csángó étteremben a székely fatányérost kóstolhattuk meg.

Ezután következett a sokunk által legjobban várt esemény: utazás az ezeréves határra. Visszaindultunk tehát Gyimesbükkre, egészen a 30-as őrházig. Itt megkoszorúztuk az épületet, elénekeltük a székely és a magyar himnuszt. A várromhoz felkapaszkodva értették meg sokan, hogy hol is vagyunk egyáltalán, s hogy mekkora is tulajdonképpen a magyarok hazája. Rengeteg fénykép készült a határon majd elindultunk vissza a szállásunkra. A vacsora után elbúcsúztunk vendéglátóinktól és reményünket fejeztük ki, hogy a kapcsolatot ápoljuk és lehetőség szerint ismét szervezünk közös kirándulásokat.

A vasárnap a hazautazással telt. Mindenki fáradt volt, de a rengeteg élmény, a látottak ellensúlyozták ezt. A már idefelé megismert megállókat beiktatva körülbelül másfél órával a tervezett előtt a határon voltunk, ahol buszunkat tüzetesen átvizsgálták. Utolsó megállónkon Nyírbátorban még egy közös hamburgerezést rendeztünk. Este hat óra előtt megérkeztünk Abaújszántóra, ahol a szülők és a családtagok már vártak minket.

A program zárásaként 2018. április 26-án még egyszer összegyűltünk egy értékelő órára, amin az élménybeszámolóké és a fotóké volt a főszerep. Minden résztvevő pozitívan értékelte a programot. A legfontosabb célt, a barátságok létrejöttét, a kapcsolatteremtést, a kölcsönös ismeretszerzést mindenképpen sikerült megvalósítanunk. Reméljük lesz módunk a későbbiekben is hasonló programokban részt vennünk.